Blog

A virulens időszak jól láthatóan felülírta az emberek nagy részének tartalomfogyasztási szokásait. Ezen aligha fogunk vitatkozni. A tendencia egyértelmű. A fogyasztás meredek emelkedést mutatott mind az online média, mind pedig a hagyományos televíziózás terén, szinte minden korosztályban. „A hazai mérések alapján a vészhelyzet kihirdetése után átlagosan közel egy órával nőtt a magyar társadalom igénye a hagyományos televízióban elérhető tartalmak iránt”, mondta el Erhardt Zoltán, a Shield Informatics CEO-ja.

A televíziózás egy csapásra rendkívül fontossá vált, elsősorban a hírműsorok és sorozatcsatornák nézettsége ugrott meg látványosan. A hírcsatornák nézettségének emelkedése érthető, hiszen az előfizetések számát tekintve fajlagosan a legtöbb információt legegyszerűbben még mindig a tévécsatornákon keresztül lehet eljuttatni, ami különösen igaz az idősebb korosztályra, és azokra, akik az internetet nem, vagy csak korlátozott mértékben tudják használni. A gyerekcsatornák is sokkal komolyabb szerepet kaptak a home office időszak során. Ennek okát, gondolom, nem kell különösebben ecsetelni. Persze, vannak olyan műsorkészítők, akiket negatívan érintett ez a típusú változás. A sportcsatornák az események leállítása miatt csak nagyon kevés új anyaghoz jutottak, így náluk törvényszerű volt a visszaesés. A nemzetközi adatok még nagyobb növekedés mutatnak: a horvát és görög tévénézők a magyaroknál jóval több időt töltenek a készülékek előtt.

Bebizonyosodott, amit a szakma egyébként már régen pedzeget, hogy bármekkora is az internet térhódítása, a hagyományos műsorközvetítés felett bizony még nem járt el az idő. Sok tartalék van még benne, különösen a speciális helyzetek és a tömegtájékoztatás terén még mindig jó pozíciót foglal el a médiafronton.

Nézzük a streamingszolgáltatókat és az internethasználatot!

A karanténidőszak kezdetekor mindenki úgy gondolta, hogy ez az év a streamingszolgáltatóké lesz. Ha itthon legismertebb szolgáltatót nézzük, az októberi adatok alapján, bár libikókára ült a cég az előfizetőszámot tekintve, hiszen a harmadik negyedévben elég nagy csalódást okozott a befektetőknek a mindössze július és szeptember között összeszedett 2,2 millió előfizetővel, mégis úgy néz ki, hogy a 2020-as évben rekordot dönthet a társaság. Azért a Q2-ben összeszedett 10 millió előfizetés sokat jelenthet majd a végelszámoláskor.

Azonban a streamingmédia sem csodaszer. A műsorkészítés drága, hiszen a közönség kifejezetten elvárja a legnagyobb sztárok és a legmodernebb technológia alkalmazását már a sorozatokban is, elég csak a nézettségi listákat sokáig vezető „The Witcherre”, vagy a Star Wars univerzum újabb darabját feldolgozó, konkurens csatornán futó „The Mandalorian” sorozatra gondolni. Ki hitte volna, hogy az „Acélember” sztárját, Henry Cavillt, vagy Pedro Pascalt (Oberyn Martell, „Trónok Harca”) egy tévésorozatban láthatjuk viszont.Azaz, bár rendkívül impozáns a növekedés streaming téren, az érdeklődés fenntartása jelentős összegeket emészt fel, így nem árt óvatosan kezelni a szektorban prognosztizált előfizetőiszám-emelkedést, különös tekintettel a pénzügyi mutatók növekedésére.

Mi kell, ahhoz, hogy a streaming szolgáltatók eljuthassanak az otthonokba?

Egy dolog biztosan: az internet. Féléves adatokat figyelembe véve kár lenne tagadni, hogy az elmúlt időszak legnagyobb nyertese ezen a téren az internet. Az itthon információ és kommunikáció ágba sorolt cégek 831 milliárd forintos árbevételét nem kell megmagyarázni az első három hónapban. A közel 8 százalékos emelkedés az előző év ezen időszakához képest rendkívül impozáns. A letöltések 61, a feltöltések pedig 56 százalékkal haladták meg az egy évvel ezelőtti adatokat.

Persze, a mobilszolgáltatók sem panaszkodhatnak, hiszen az első negyedév végén 12,6 millió aktív SIM-kártya volt használatban az M2M-kártyákkal együtt, ami 3,8 százalékkal több, mint a tavaly. 2020 első negyedévében folyamatosan nőtt a mobilhálózat adatforgalma, elérte 124 petabájtot. (Magyar adatok!) Nyilván lehetne még játszani a számokkal, de a lényeg, hogy az iparágban több a potenciál, mint amit az előző évek elemzései után várni lehetett. Az eredmények azt igazolják, hogy a befektetőknek továbbra is érdemes szem előtt tartani a piaci szereplőket, és beruházni az ágazatba, hiszen egyértelmű, hogy a piacok már beárazták, és profit szempontjából a legkiemelkedőbb lehetőségek közé sorolják az ide tartozó vállalkozásokat.

A tévé komoly informatikai háttértámogatást igényel

A tendencia egyértelmű: a távközlés és a televíziózás él és virul. Nem szabad elfelejteni, hogy az eszközök rendszerintegrációja és üzemeltetése folyamatos kontrollt igényel, amit viszont helyi erőforrásokkal a kis és közepes kábeloperátor-cégek többsége nem, vagy csak nehezen tud megoldani. Különösen fontos lenne a folyamatos rendelkezésre állás és a gyors hibajavítás, mert az előfizetők nemcsak kiemelkedő tartalmat és gyors internetet, hanem magas szintű SLA-t, azaz stabil, jól működő szolgáltatást várnak a pénzükért.

Saját tapasztalatunk, hogy azok a vállalkozások, amelyek kiszervezik a háttér-üzemeltetést az olyan külső szolgáltatók felé, mint a mienk, sokkal hatékonyabban, stabilabban és nem utolsó sorban sokkal olcsóbban tudják ezt megoldani, mint akik minden egyes munkafolyamatra saját erőforrást tartanak fenn. A megnövekedett kereslet nemcsak magasabb profitot, hanem bonyolultabb támogatási környezetet és ezzel együtt jóval több hibalehetőséget jelent, én azt javaslom, hogy aki ebben a tevékenységi körben szeretne időt és pénzt megtakarítani, mindenképpen gondolkodjon el azon, hogy milyen feladatokat tudna kiszervezni a vállalatánál, és nézzen körül a piacon.

Részünkről garantálni tudjuk, hogy a kulcsrakész megoldásainkkal és több évtizedes tapasztalatunkkal hatékonyan tudjuk támogatni a legbonyolultabb távközlési rendszerek működését és üzemeltetését is.

COVID. Ez a mozaikszó alapjaiban írt felül sok mindent, amit eddig tettünk, vagy gondoltunk. A világ megváltozott. Ezt mára biztosan elmondhatjuk. Nem egészen fél év alatt változtatni kényszerültünk az életmódunkon, a szokásainkon, megváltoztak a munkakörülmények és gyökeresen megváltozott a gondolkodásmódunk azzal kapcsolatban is, hogy milyen az ideális, immáron távmunkára felkészített IT-környezet. 

Nem volt egyszerű. Azok a vállalkozások, amelyek nem vették komolyan az Ázsia felől érkező híreket és fenyegetést, bizony komoly lépéshátrányba kerültek. Akik viszont időben léptek, akár komoly versenyelőnyt szerezhettek a piacon. Az IT-szektor szinte azonnal mozgásba lendült, és sorra készítette fel a bajban lévő cégeket az otthoni munkavégzésre, hiszen Európa déli részén már volt tapasztalat, jól lehetett látni, hogy nem lesz elkerülhető a karantén.

Nagy munkát végeztünk, mi üzemeltetők is. Két héttel a korlátozások bejelentése előtt már teljes fordulatszámon pörgött mindenki, sorra készítettük föl home office üzemmódra a számítógépeket és a felhasználókat, és mire megtörtént a tényleges bejelentés, partnereink készen álltak arra, hogy az üzletmenetük gyakorlatilag a dolgozóik otthonába költözzön. Megérkezett az első hullám.

Úgy gondoltuk, hogy jó munkát végeztünk, kicsit kifújjuk magunkat, és majd megy minden szépen a maga útján. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Hamar kiderült, hogy bár az általunk tervezett és épített infrastruktúrákat a rugalmasságukból adódón gyorsan és hatékonyan át tudjuk állítani, sem a cégeknél sem pedig a dolgozóknál nincs igazán kultúrája a home office-nak. Sem a feladatok kiosztása, sem pedig az ellenőrzés nem ment gördülékenyen, így a dolgozók sem igazán tudták mit kezdjenek a rájuk szakadt látszólagos szabadsággal.

Gyakori eset volt, hogy sokkal többet dolgoztak, mint amennyit a munkahelyükön tették volna, és ez bizony könnyen felborította a munka és a családi élet kényes egyensúlyát. Természetesen ennek az ellenkezője is előfordult, de egyáltalán nem ez volt a jellemző. Azonban minden nehézség ellenére úgy tűnt, hogy az átállás nem volt minden esetben zökkenőmentes, a világ nem állt meg, és a munka is szépen haladt az új körülmények között.

A home office mellékhatásai

Persze, ha jön a baj, akkor jön csőstül. Ahogy arra sokan számítottunk, kihasználva a kialakult zavaros helyzetet és a könnyebben támadható otthoni munkakörnyezeteket, a kibertérben dolgozó bűnözői csoportok is elkezdtek stratégiát váltani. Egyre nagyobb számban jelentek meg a szemlátomást nagy energia- és időbefektetéssel előkészített phising támadások, és minden eddiginél nagyobb intenzitással tértek vissza a zsarolóvírusok, nyomást helyezve a kiemelt területekre.

Kórházak, húsüzemek és egyéb kritikus szolgáltatást nyújtó vállalkozások és közintézmények estek áldozatul a célzott támadásoknak, komoly fejtörést okozva a biztonsági szakembereknek és a rendszergazdáknak. Nem vitás, a kiberbűnözők nagy erőket mozgattak meg, hogy a lehető legnagyobb bevételt realizálják a világban zajló virulens időszak alatt. Tehették mindezt úgy, hogy az IT nem, vagy csak nagyon nehezen tudta megvédeni a már shadow IT-ként működő, otthoni munkavégzésre ítélt munkavállalók informatikai eszközeit. Rémálom.

Hiszen gondoljunk csak bele. Mi minden lehet egy felhasználó otthoni gépén? Nem tudjuk. Nem is tudjuk megvédeni őket. Hamar át kellett gondolni a stratégiát, így a legtöbb energiát kellett átcsoportosítani a központi rendszerek védelmére; valamint kiemelt jelentőséget kaptak a személyes vesszőparipáim, ugyanakkor a cégvezetők által többnyire marginálisnak tartott megoldások, a biztonsági mentés, valamint a határ- és a vírusvédelem. A terv végül sikerült, a partnereink adatvesztés nélkül vészelték át ezt a nehéz időszakot. Lassan de biztosan, kezdett helyreállni a rend. Mintegy három hónap után visszatért az élet a vállalkozásokba.

Vajon megnyugodhatunk?

Találkozhattunk a barátainkkal, beülhettünk egy korsó sörre. Magyarországon látszólag helyreállt újra a béke. Csakhogy a szakemberek nem hiába figyelmeztetnek, hogy ez a béke meglehetősen törékeny, várható a második hullám. Meglehet, hogy így lesz, de akár az is elképzelhető, hogy a vírus most már velünk marad, az életünk része lesz. Nem tudhatjuk. A mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, ami IT szempontból lehetséges, hogy ha tényleg újra változtatásra kényszerülünk, akkor a reakció a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb legyen.

Mi, a Shieldnél, úgy gondoljuk, hogy azért kell hosszasan elemeznünk a múltat, hogy minél pontosabban lássuk a jövőt. Tanultunk az első hullám okozta sokkból, így készen állunk a feladatra. Tudjuk, hol és hogyan kell megerősíteni a védelmi vonalakat. Azt is, hogyan és milyen eszközökkel kell majd segítenünk a cégvezetők munkáját. Folyamatosan értékeljük a kockázati tényezőket, hogy ha mégis eljön az idő, akkor a lehető legjobb megoldásokat tudjuk szállítani, és hasonlóan sikeres legyen a válságmenedzsment, mint az első hullám esetén.

Sokan kérnek tőlem tanácsot, hogy mit lehetne tenni a jelenlegi helyzetben. Én egyértelműnek látom a helyzetet. A legfontosabb dolog, hogy felmérjük, kiértékeljük és tanuljunk az elmúlt hónapokból és levonjuk a tanulságokat. Mikor hoztunk helyes döntést? Mikor hibáztunk? Nézzük meg, milyen IT-biztonsági eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyekkel a lehető legnagyobb biztonságot tudjuk adni a szervezetnek. Végül azt is gondoljuk végig, hogy ezek a megfelelő számban és minőségben állnak-e rendelkezésre a tervünk végrehajtásához.

Mert ahogy mindig, a második hullámban is egy dolog áll majd a középpontban. Az ember.

 Egy híres ember mondta egyszer: „nem félek a számítógépektől, a hiányuktól félek!” Asimovnak igaza volt.  Legalábbis részben. Azzal, hogy a mindennapi életünkbe ilyen mértékben beépült az informatika, másik sebességi fokozatba kapcsolt a fejlődés. Csakhogy a fejlődés ütemével együtt ugrásszerűen megnőtt a potenciális veszélyforrások száma is. Az internetes támadások mára szinte szokványossá váltak, és az ember szinte fel sem kapja a fejét, ha valahol megjelenik egy minden eddiginél újabb zsarolóvírus variáns. Ebben a felgyorsult világban pedig lubickolnak a megtévesztést szinte művészi szintre emelő social engeenerek.

A legtöbb felhasználó azzal áltatja magát, hogy miért pont engem szemelnének ki, hiszen én kis pont vagyok a gépezetben. Kinek kellenének az én adataim? A hackereknek természetesen nem a családi fotóink kellenek. Ők minden esetben a használható információmorzsákat igyekeznek felkutatni. Bár előfordul, hogy közvetlenül a felhasználótól igyekeznek pénzt szerezni, a motivációt többnyire mégis inkább a különböző valós hozzáférések, jogosultságok vagy jelszavak megszerzése jelenti. Ahogy az előző cikkben már kiveséztük, ha az embert támadjuk egyenes az út az adatokhoz. Nem kell semmiféle védelmi rendszert megkerülni, egyszerűen „csak” a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő dolgokat kell mondani. Persze ez csak látszatra ilyen egyszerű, de gondoljunk bele. A biztonsági szakemberek számára éppen elég kihívást jelent, hogy illetéktelenek ne juthassanak be mondjuk a céges hálózatba, karbantartsák a vírus és határvédelmi eszközöket, rendben legyenek a belépőkártyák, kiszűrjék a shadow IT-t, és még sorolhatnánk. Egyáltalán nem biztos, hogy marad energiájuk arra, hogy esetleges kompromittálódott felhasználói fiókot kiszűrjenek. Amit önként adtunk rá egy meggyőzésre szakosodott embernek.

Természetesen mindent lehet fokozni. Amennyiben nem IT, hanem humán alapú támadásokról beszélünk általánosan elmondható, hogy a támadás középpontjában minden esetben az emberi tényező közvetlen befolyásolása áll. Itt egyébként elvonatkoztathatunk attól, hogy a kiszemelt áldozat használ bármilyen IT eszközt vagy sem. Hiszen ilyenkor bizony az egyszeri megtévesztőnek bizony oda kell ballagnia a helyszínre, és szemtől-szemben kell állnia a potenciális áldozatokkal. Ekkor nem lesz szükség mindenféle informatikai hókuszpókuszra, annál inkább a meggyőzés képességére, és kötél idegekre. De bármilyen képzett és higgadt is a „hacker” természetesen itt a legnagyobb a lebukás veszélye. Emlékezzünk csak a Sneakers – itthon Komputerkémek – címmel futott 1992-ben készült kiváló alkotásra. Vajon hány biztonsági szolgálaton menne át itthon Robert Redford lufikkal és tortával? Valószínűleg elég sok helyen. Most tudom azt gondolják, ugyan nálunk ez elképzelhetetlen. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy talán érdemes lenne mégis megpróbálni. Az ilyen támadások, előzetes megfigyelést és felkészülést igényelnek, de nem kell hozzá feketeöves IT szakembernek lenni. Ha sarkítani szeretnék, bárki által kivitelezhető. Csak úgy, mint néhány klasszikus technika mondjuk a Piggybacking ahol a támadó ráveszi valamelyik kollégát, hogy engedje be a belépőkártyájával az épületbe, mert ő otthon hagyta a kártyáját, vagy esetleg ő az új kolléga és még nincs meg a megfelelő jogosultsága. Szintén hatékony módszer lehet a Tailgating, amikor egy előzetes vizsgálat után megfigyelik a beléptetés rendjét, és egy rendezvény keretei között különösebb ellenőrzés nélkül hatolnak be az épületbe. Márpedig ha már bent vagyunk az épületben azon túl, hogy bármit telepíthet a támadó a számítógépekre, közvetlenül hozzáférhet az eszközökhöz, megrongálhatja őket, belső információkhoz is könnyebben juthat, sőt szélsőséges esetben oda is ülhet valamelyik konzol elé. Rémisztően hangzik. Nem igaz? Mégis akkor mit tehetünk, hogy megelőzzük az ilyen típusú támadásokat? A kitett helyeken mindenképpen érdemes keresni egy olyan partnert, aki időnként megkeresi a biztonsági réseket a „humán interfészeken”, azaz fontos a biztonsági szolgálat éberségének tesztelése. A biztonsági személyzet képzése ezzel párhuzamosan elengedhetetlenül szükséges, ha elejét akarjuk venni az ilyen típusú támadásoknak. Tudniuk kell, hogyan kell kiszűrni a gyanús egyéneket, és mi az, ami elárulja a támadót. Kizárni teljesen semmiképp nem tudjuk, vannak mert vannak kegyetlen profik. De azt gondolom, hogy hiába gépiesedett el a világ, még mindig az emberek mennek át többségében Alan Turing klasszikus tesztjén. Hiába védjük meg a Matrix felől az informatikai rendszereinket, ha a két említett, és egy sor egyéb, humán alapú technika ellen képtelenek vagyunk. Mert a valóság sivatagában szerencsére – vagy sajnos, ezt döntse el a kedves olvasó -, még mindig többségben vannak a hús-vér emberek.

Érdekes kérdést kaptam a minap Sziebig Andreától (az ITBUSINESS főszerkesztőjétől) egy telefonbeszélgetés közben: „Szerinted, Zsolt, mitől tartanak a legjobban a jelenlegi helyzetben a CISO-k?” Azt gondolom, hogy már elég régen vagyok a szakmában, így persze könnyen megválaszolhattam volna a kérdést a szokásos formulával, hogy „Ha jól és körültekintően végzik a munkájukat, akkor mindentől – is”. De ezúttal úgy gondoltam, hogy kihagyom az udvariassági köröket, és azt válaszoltam, hogy nem tudom. Derítsük ki!

Kis felmérés alapos értékelése

Bevallom, kíváncsian vártam az eredményt. Nos, nem meglepő módon a banki és nagyvállalati szektorban mindent vitt a hekkertámadás. Ami egyébként toronymagasan verte összetettben is a mezőnyt a maga 43 százalékos arányával. Azaz bizony a nagyvállalati CISO-k attól tartanak a legjobban, hogy profi hekkercsoportok kívülről hozzáférnek a rendszereikhez.

Ez valóban reális fenyegetés a szektorban, hiszen igazán komplex, összehangolt támadást csak nagy cégek ellen érdemes tervezni és indítani. Egész egyszerűen azért, mert a nyilvánvaló dicsőségen túl ez a tevékenység is leginkább a pénzről szól. Egy ilyen támadás pedig elég sok időt, pénzt és humánerőforrást emészthet fel, főképp akkor, ha a

védekező oldalon is felkészült szakemberek állnak, és nekik is megvannak a szükséges eszközeik és erőforrásaik. Előkelő helyen végzett a listánkon a shadow-IT: 31 százalékot kapott. Általános a probléma, a pandémia hatásai bizony jókorára fel is erősítették. A legtöbb IT-vezető számára valóban egy rémálommal ért fel a home office terjedésével elszabadult eszközpark. Már a kkv-szektort is fokozottan érintő problémáról van szó, hiszen a kisebb vállalkozások nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy a felhasználók minden eszközét kézben tartsák. Ilyenkor csak idő és támadói szándék kérdése, hogy mikor valósul meg a lista harmadik helyezettje: a zsarolóvírusos támadás. A megkérdezett szakemberek 19 százaléka gondolja úgy, hogy még mindig kiemelt és valós veszély a ransomware.

Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a zsarolóvírusokat. Viszonylag gyors és könnyű pénzkereseti lehetőség a támadók számára. Szerencsére mostanra a biztonsági megoldásokat szállító cégek hatékony megoldásokat dolgoztak ki az ilyen típusú kártevők ellen, így az olyan vállalkozások, ahol a menedzsment nyitott és fogékony az új megoldások bevezetésére és a felhasználók oktatására, jó eséllyel védhetik ki az ilyen jellegű próbálkozásokat. Már, ha feltételezzük, hogy a felhasználóink is felkészülten várnak egy ilyen típusú támadást.

Érdemtelenül dobogótlan az átverés

Leszorult a képzeletbeli dobogóról egy speciális, nem az eszközöket, hanem a felhasználókat kompromittáló megoldás: a social engineering. Ez érdekes módon mindössze 7 százalékot kapart össze, meglátásom szerint indokolatlanul keveset.Nagyon nagy a potenciál támadói szempontból, szinte végtelen a módszerek tárháza, hiszen itt nem nullákkal és egyesekkel dolgozó berendezések, hanem hús-vér, érzésekkel és érzelmekkel rendelkező humanoidok az elsődleges célpontok. Nagy a merítési lehetőség, hiszen sokan vannak, és tegye fel a kezét, aki még sosem kapott phising-levelet. Ez persze még csak a kezdet. Egy összehangolt hekkertámadás, amitől a CISO-k a legjobban tartanak, többnyire social engineeringgel, klasszikusan valamilyen phising-megoldással kezdődik, és ha már a felhasználó emocionális tűzfalán túljutott a támadó, hamar a belső informatikai rendszerben találhatja magát. Jó ideig talán észre sem vesszük, hiszen egy kollégánk érvényes adatait használja.

Három voltaképpen a negyedik

Gondolom, mostanra mindenki számára kiderült, hogy kicsit csaltam a kérdések összeállításánál. Bár minden felsorolt kérdés önmagában is elég veszélyt rejt magában, az első három bizony aktív része lehet egy összehangolt hekkertámadásnak. Hiszen egy otthoni számítógépet használó felhasználón történő sikeres social engineering után egyenes út vezethet egy jól megkomponált ransomware-támadáshoz, hogy csak egy egyszerű változatot említsek. Persze feltételezzük, hogy a biztonsági mentést minden vállalkozásnál megfelelően konfigurálták, de így is termelés- és időkiesést okozhat, az IT-szakemberek pedig a visszaállítás során rengeteg ősz hajszálra tehetnek szert.

Úgyhogy azt tanácsolom mindenkinek, hogy egyik fenyegetést se vegye félvállról, különben, ha a cég elég potenciált tartogat a hekkerek számára, hamar egy összehangolt támadás kellős közepén találhatja magát.